Túra beszámoló
52. Nemzetközi Duna-túra (TID)
Egyesületi eseménynaptárunkban évről-évre kiemelt helyen szerepelnek a Nemzetközi Duna-túra eseményei. Az idén három szakaszt eveztünk végig kisebb-nagyobb létszámmal. Mindegyik szakasznak volt valami sajátossága: a német Dunát - Ingolstadtól-Passauig - 16 fővel jártuk be, valamennyien gyakorlott túrázók. Megcsodálhattuk a Duna Weltenburgi áttörését, német alapossággal megtervezett Duna parti rekreációs lehetőségeket, történelmi hangulatú városokban barangoltunk. Straubingban örültünk a csónakház magyar gondnokának, ugyanitt együtt demonstráltunk a helybeliekkel, hogy ne épüljenek újabb környezet romboló erőművek a Dunán.
80 fős magyar küldöttség Passauban
Trefortosok a Dunán
A TID osztrák szakaszát Passautól jegyzik, holott az még német felségterület. Különlegessége a passaui tábornak, hogy ott találkoznak a német szakaszt bevégzők és folytatók a túrát onnan indítókkal. Ennek következtében népes nemzetközi mezőny gyűlik össze évről évre. Az idén egyesületünk szervezésében nevezetek be a túrára a budapesti gimnazistái öreg diákokkal, pedagógusokkal, szülőkkel, barátokkal kísérve közel 50 fővel. Ők jelentették a fiatalítást, míg a múltat, a TID nagy magyar öregjei, akik tízen vágtak neki az osztrák 8 napnak. Mindkét csapatnak nagy sikere volt a túrázók között. Előbbieknek a fiatalos lendületük, szervezettségük, fegyelmezettségük okán, míg az utóbbiak hihetetlen, korukat (60-80 évesig!) meghazudtoló kitartásuk miatt.
Mindezek mellett sem volt egyszerű feladat a mintegy nyolcvan fősre duzzadt magyar csapat vezetése, de mégis elmondhatjuk, hogy jó volt az idén is "TID-es magyarnak" lenni.
Vendégségben Obernzellben
Egy kis német város, Passautól kb. 20 km-re a Duna parton. A nagy folyón túlsó partja itt már Ausztriához tartozik. Ez az a kisváros, ahol jegyzik a magyarokat, nem is akárhogyan. Obernzell Szigligettel kötött néhány éve testvérvárosi megállapodást. Ebből következően ismerkednek hazánkkal, a magyarokkal, és megszerettek bennünket. Olyannyira, hogy a passaui táborozásunk alkalmával Manfred Riedl, Obernzell polgármestere az egész magyar csapatot vendégül látta településén. Míg a fiatalok a városka strandján múlatták az időt, a felnőttek a nevezetességekkel ismerkedtek magyar tolmács segítségével. A jó hangulatú városi séta után a csapat a Duna parti vendéglőben találkozott újra egy zenés ebéd elköltésére. Viszonzásul apró ajándékokkal leptük meg a polgármestert, aki Obernzellbe invitálta a magyarokat, ahol valamennyien ugyanilyen kedves fogadtatásra számíthatnak. Irigykedve nézegettük a nemrégiben átadott mobilgát rendszerüket, és szemlesütve hallgattuk a polgármester csodálkozását, hogy miért olyan nehéz ügy ez, mikor az EU erre biztosan vevő. Azt már nem árultuk el, hogy mifelénk azért még nem mennek ilyen simán a dolgok...
Fehér
***
A Duna túra utolsó szakasza Bulgárián át
Kladovótól Silistráig
A Duna elterül, és szélesen hömpölyög a sík területen, hatalmas zátonyokat és homokpadokat képez a folyó közepén is. Itt is rengeteg élő, gondozott szigetet találtunk túránk során. Az első nagyobb város Vidin volt, ahol a túrázókat a várban fogadták egy kis pihenőre. A bolgár szakasz is határfolyó, itt a románokkal közös a folyó.
A partokat jellegzetes ártéri erdők borítják, vagy magas löszfal szegélyezi. Reggel kellemes madárdalra ébredt a túrázó, és a következő szakaszt a tábortűznél szerzett kellemes élményeivel kezdhette meg. A vendéglátók lehetőségeikhez képest kiszolgálták a túrázókat, érezhető volt az igyekezet és a vendégszeretet. Túránk során ez a szakasz a pihenésről és a nyugalomról szólt. Nem kellett rohanni zsiliphez, nem kellett sietni, csak egy cél volt, odaérni a táborba, sátrat verni, enni, inni… Semmi stressz, semmi hajtás, csak evezés, evezés, evezés a széles Dunán, amiért indultunk, amiért vízre szálltunk. Ez az a szakasz, ahol elértük utunk célját. Ahol elmondhattuk, hogy megint és még mindig itt vagyunk, mert szeretjük ezt az öreg folyót és jövünk, amíg bírja a kezünk, a szívünk, mert a túrázás az életünk.
Silistrán a 375-ös fkm tábla mellett szállunk partra, hogy a hajók felkötözése után a búcsúesten már a jövő évi tervekről beszélgettünk, két bolgár kólótánc között.
SJ
7
|
