Túra beszámoló
BeleVÁGtunk - Rövid túrabeszámoló a Pöstyén - Budapest: Vág - Duna vízitúráról
2007. június 28-án délután, egy kellemes cukrászdalátogatás után indultunk a Rómaifürdő SE csónakjaival, kisbuszával és sofőrjével a Nánási u. 53 alatti telephelyről. Lényegében a 2001-es Sobieski emléktúrát követtük - pihenőnapok nélkül. Köszönhetően az előzetes terepbejárásnak és Google map-es műholdas felderítésnek keresgélés nélkül este8 kor, Pöstyén alatt néhány km-el, a 113-as fkm-nél Szokolóc (Sokolovce) mellett tábort vertünk. A part itt magas ugyan, de indulási helynek jó volt, mert rögtön megspóroltunk egy duzzasztott tavon való evezést és egy átemelést is.
Másnap hajnali 10-kor az Öreg-Vágon indultunk, amelynek vize tisztán, sebesen, kisebb zúgókkal vidámította életünket. Éppen elég sok vizet eresztettek ezen az ágon, így minden elakadás és gyaloglás nélkül haladhattunk. Mintegy 15 fkm után, jobbról Galgóc felett megérkezik az üzemvíz csatorna vize is, ami pompás sebességet adott, Galgócnál 10 km/h-val csuroghattunk. Számítottunk a 91 fkm-nél lévő gázvezeték csőhídjára, ami alatt nagyobb zúgó volt várható. A meglepetés viszont már 2 km-el korábban bekövetkezett, ahol egy mederalatti csővezeték keresztezéshez kiépített köves zúgó 40 m alatt ejt 1,5 m szintet. Sajnos a becsapó hullámok miatt elnehezült bárkák felett a két hajó bátor kormányosa elvesztette uralmát, de azért a kánikulában jól esett a kis fürdőzés. Az esetről látványos videófelvétel is készült. A következő, előre jelzett zúgó már senkinek nem okozott jelentősebb akadályt.
Szerednél (76 fkm) egy kemping hívogatott maradásra, de mi a szél által felkorbácsolt hullámok veszélyétől való félelem által hajtva nekiindultunk a mindenki által egyöntetűen a túra legundorítóbb szakaszának tartott mintegy 9 km-es tavi evezésnek, a Vág Királyfalva (Králova nad Váhom) melletti erőmű tároló taván. A tó több km széles, dögunalmas, a partja sem túl kies. Az erőművet elérve, felderítőink információira támaszkodva a szélcsendes időben a hajózó zsilippel átellenben levő gátszakaszhoz eveztünk átemeléshez. A hajó kiemelés olyan jól sikerült, hogy gyorsan meg is aludtunk a tó partján, a gáton.
Reggel egy 150 m-es hajó és cucc cipeléssel indítottunk, majd a 62-es fkm-től jó hangulatban haladtunk Vágsellye felé. Itt élelmiszereket vételeztünk majd pancsoltunk és meg sem álltunk Szelőce-Zsigmondfalva vonaláig (Selice-Zihárec), ahol a hajózóút biztosítása végett egy duzzasztómű van, mellette, pedig egy zúgómű (cc. fkm 46). Itt nem célszerű lezúgni mert a vízhengerből nem igen lehet szárazon kijönni. Az emelést az tette izgalmassá, hogy a zúgót balról nem egészen 10 m-re kell megközelíteni ahhoz, hogy a kialakított betonlépcsőt elérjük. Az emelést rutinszerűen végeztük. Ezután Szimőig ereszkedtünk, ahol fagylalt várt minket.
 Innen már kibírtuk Gútáig (24 fkm), ahol tábort vertünk a híd előtt. Sajnos a kemping hajóval emelés nélkül nem megközelíthető és amúgy is messze lett volna, (reggel pedig rendkívül kihalt képet mutatott), de a Holt-Kis-Duna habjain ringatózó múzeum vízimalom kívülről is nagyon látványos volt.
Július 1-én a feltámadt szél és a 2 km/h sebességre lassult folyó rendkívül kimerítette a csapatot, de a fáradtság ellenére egy kisebb portyázó csapat így is bevette híres Komárom egyik erődjét. A 0/1766 Fkm-nél értünk ki a Nagy-Dunára, ahol a szlovák oldalon a Zsitva-torokig eveztünk (1751 fkm). Ez itt a világ vége, de a táborból gyönyörű kilátás nyílt a szemben lévő Gerecsére és Dunaalmásra. A beszerzők több kilométeres gyaloglás után jutottak Virt-re (Vért). Itt élt élete utolsó éveiben Baróti Szabó Dávid jezsuita szerzetes, költő, aki a székelyföldi Baróton született, 1739. ápr. 10-én és Virt-en, 1819. nov. 22-én halt meg. Itt is van eltemetve.
Vasárnap este volt, kérésünkre kinyitották a boltot (sajnos csak tegnapi kenyér volt), illetve a barna és világos sörből álló erre szokásos specialitással, a vágott sörrel jutalmaztuk magunkat bátor tettünkért a kocsmában. Egyéb szabadcsapatok hamburgereket zsákmányoltak a szomszéd faluban. 
Másnap, tartva a 10 óránál nem korábbi indulás hagyományait, a nagy Dunán, nagy szélben, nagy hajókat kerülgetve értünk Párkányig. Itt egy hajóétteremben ebédeltünk, ahol nem számíthattak a vendégekre, mert több mint 1,5 óráig eltartott a tucat vendég kiszolgálása. Tartottuk magunkat továbbra is a szlovák partvidékhez közel, de Szobnál körülvett minket Magyarország, így hát pre-schengeni lelkülettel hazaérkeztünk. (Előtte még néhány percig egy lakatlan zátony lakói voltunk.) 
Az idő is haladt, a víz is, végül is alkonyatkor kikötöttünk a Szentendrei-sziget csúcsa alatt a váci ágban, az 1691 fkm kőnél. Már negyedik napja, hogy csak sütött a nap, így teljes mértékben elfogadható volt a késő esti zápor.
Csapataink (öt kenu és egy kajak) 2007. július 3-án délután siklottak be a Római part kikötőjébe (1655 fkm). Nagyobb veszteségeink között kell megemlíteni egy napszemcsit, egy bal lábas vizicipőt (a Vág levágta a lábamról), egy kést és egy szoknyát (egy ravasz mentőmellény ugyan elúszott, de később nyakon csíptük a tagot).
Jó csapat, jó időjárásban, jó teljesítményt nyújtott. A hajókat sem érte kifogás vagy atrocitás, így mindannyiunk egy szép élménnyel lett gazdagabb.
Kádár Péter
7
|
